2016. december 21., szerda

Karácsony szelleme

Sziasztok,

mindjárt itt van a karácsony, ami az egyik kedvenc ünnepem. Nem állítom, hogy ez az időszak a pihenésről szólna, mert ilyenkor szánok időt a nagytakarításra, én rendezem a szentesti vacsárát, ami főzéssel és rendrakással együtt három nap, ráadásul még rohanunk is mindneki máshoz.

Mégsem érzem megterhelőnek.



A 2016 év olyan igazi, felnőttes év volt nálunk, felnőtt megoldandó kihívásokkal. Mi a férjemmel a karrieristább emberek közé tartozunk, bár én ezt nem szégyellem bevallani. Idén mindketten sokat dolgoztunk, sokszor addig se jutottam el hétköznap, hogy főzzek, pedig az ételallergiáim miatt ez az átalános gyakorlat nálam. Kipurcantunk minden tekintetben, már nagyon vártuk az adventi időszakot.

Ahogy beköszöntött a december, már az agyam egy részét a karácsony kötötte le, tervezgettem, hogy melyik nap mi legyen, milyen ütemben takarítsak, vásároljak stb. Aztán úgy döntöttem, hogy nem vagyok hajlandó teljesen leamortizálnom magam az ünnepekig; rendelek majd begjlit és mézeskrémest egy pékségből és látványos, finom, de mégis könynen elkészíthető ételekkel készülök.
És természetesen nem esek kétségbe, a mosogatnivaló megvár, a pókháló a legtávolabbi sarokban pedig senkit sem fog zavarni.

Ma este benyomom a Reszkessetek betörőket, becsomagolom a maradék ajándékokat, megsütöm a mézeskalácsot és sz*k a világra.

Nem kell aggódni, ünnepek alatt a lényeg, hogy időt szakítsunk a szeretteinkre.

És társasozzunk.

És sokat együnk.

És egész nap pizsiben dögöljünk.

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése